Gazdaságtörténet
Hét községet a történelem mindig is szűk határok közé szorította, de a jó minőségű földek és a szorgalmas, dolgos lakosság hozzásegítették ahhoz, hogy a környéken, virágzó településként
tartsák számon. A népesség gazdasági ágankénti összetétele a mezőgazdaságból élők túlsúlyát mutatta. Ez az arány a Sajó - völgyében - a már korábban iparosodott vidéken - nem volt jellemző, ám az általánostól való eltérést a település kedvező fekvése, valamint a gazdálkodás jó adottságai magyarázták. Az iparban dolgozók aránya a falu létszámának növekedése ellenére sem változott 1945-ig. A nehézipar felgyorsított fejlesztése következtében emelkedett a bányászatban és a kohászatban dolgozók aránya, s a termelőszövetkezet megalakulását követően is elérte a mezőgazdaságban dolgozók számát.
A szomszédos településekhez viszonyítva az ipari tevékenység vonzó hatása Hétben érvényesült legkevésbé, bizonyítva azt, hogy a jó termesztési adottságok és az eredményes paraszti gazdálkodás, tehát a szervezett, magas színvonalon és szakértelemmel végzett mezőgazdasági munka is nyújthat az iparival azonos életszínvonalat, megélhetési lehetőséget.
Az alábbi táblázat bizonysága szerint más tevékenységi területek nem voltak jelentős tényezői a foglalkozási struktúrának:
A mezőgazdaságból élő népesség életmódjának elemzésénél figyelembe kell venni, hogy a községnek nagyon kicsi a határa. Ezt némileg ellensúlyozta, hogy a szántóföldi művelésbe vont földek jelentős
része jó minőségű, jól termő, elsősorban a zöldségfélék termesztésére kiválóan alkalmas folyó menti hordalékos talaj. Mivel a lakosság zöme mezőgazdaságból élt, de a korábban említettek miatt a művelésre alkalmas föld kevés volt, természetes, hogy a földbirtokkal rendelkezők jelentős része csupán néhány holdon gazdálkodott, kis területű paraszti üzemszervezeteket alakított ki. Hétben a birtokosok kétharmada 10 kh alatti kisbirtokos volt. A földosztás eredményét mutatató 1949. évi összesítés tanúsága szerint az 1-10 kh közötti birtokok száma lényegesen megnőtt, ami
Hét község határa 1895-1965 között számottevően nem változott, de a művelési ágak szerinti megoszlás jelentősen módosult. A rét és a legelő rovására megnőtt a szántóföldi művelésbe vont terület nagysága, s ez jelentősen módosította az arányokat. A faluban soha nem foglalkoztak szőlőműveléssel, s a szomszédos falvaktól eltérően nem volt, illetve a hatvanas évek végéig sem nőtt jelentősen az erdőterület.
